109 gyermek arcán ébredhet boldog mosoly karácsonykor a bátorkeszi emberek adakozó szeretete által, hiszen ennyi cipődobozos karácsonyi ajándékot gyűjtött össze református gyülekezetünk 2011 novemberének utolsó hetében.
Harmadik éve kapcsolódik be gyülekezetünk a „Nyilas Misi Karácsonya” programba, melyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja a Magyar Református Szeretetszolgálattal közösen hirdetett meg. Az összegyűlt csomagok begyűjtéséért és továbbításáért is ők felelnek. 2009-ben 57, 2010-ben 68 csomagot készítettünk Bátorkeszin.
Lengyel Zoltán, a diakóniai központ munkatársa, a program felvidéki főkoordinátora előzetesen már érdeklődött, hogy mennyi csomagra számíthatnak tőlünk. Mint oly sokszor, most is kishitű voltam, hiszen „csak” 50 csomagot jelentettem. Önző világunkban jóleső volt megtapasztalni, hogy mindenki, akihez gyülekezetünk nevében a csomaggyűjtő felhívással fordultam, támogató módon viszonyult hozzá.
Az előző évek tapasztalatára alapozva először a templomban hirdettük, majd másnap a hittanórán adtam tudtára a mintegy 60 gyermeknek, hogy ebben az évben is lehet a szegény sorsú, árva gyerekeknek segíteni. Nagy örömmel fogadták a hírt – többen megkérdezve, hogy baj-e, ha nemcsak egy, hanem kettő vagy több gyermeknek is készítenek ajándékot! Majd a Rét utcai és Kis utcai óvoda következett, ahol háromdimenziós karácsonyi képeslap és egy rövid ismertető felhívás vonta magára a gyerekek és a szülők figyelmét. Így történt ez a Kováts József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában is, ahol a főbejárathoz került a felhívás. Sok gyerek, pedagógus és szülő állt meg előtte és olvasta el. A falusi hangosbemondó is naponta a lakosság tudtára adta a segítségnyújtás efféle lehetőségét. S máris érkeztek az első csomagok. Két nap alatt mintegy 50 szépen becsomagolt cipődoboz sorakozott a lelkészi hivatalban. A gyermek-istentisztelet után örömmel számolták a gyerekek, majd a délutáni gyermekénekkari próba után újra bekéredzkedtek, hogy megnézzék, több lett-e. Igen, több volt.
A főkoordinátorral egyeztetve úgy határoztunk, hogy még két nappal meghosszabbítjuk a gyűjtést, mivel többen mondták, hogy rövid volt a határidő, és ők is szívesen segítenének szebbé tenni az erdélyi gyerekek karácsonyát. A falu magánvállalkozóinál, az üzletekben kitett felhívások nyomán még további ajándékok érkeztek.
Megható volt a másodikos és negyedikes tanulók, valamint a napközi otthont látogató gyerekek és pedagógusaik gesztusa. Úgy határoztak, hogy mindenki hozzon egy-egy dolgot, amit szívesen odaajándékozna egy ismeretlen gyermeknek, amivel örömöt szerezhetne neki. S megteltek a dobozok édességgel, tanszerekkel, játékokkal, ruhákkal, tisztálkodási szerekkel, miközben a gyerekek szociális érzékenysége is feléledt, fejlődött.
Jó volt naponta úgy menni az óvodába és az iskolába, hogy láttam, mekkora örömet szerzett kicsiknek és nagyoknak, hogy adhattak. Így gyarapodott az ajándékok száma.
A parókián is egymásnak adták a kilincset mind az ajándékot hozók, mind a pénzadománnyal érkezők. Az utolsó nap nagy, nem remélt meglepetése a Magán Kereskedelmi és Szakközépiskola diákjainak megjelenése volt: a negyedikesek 22 csomagot készítettek, megköszönve, hogy adhattak és segíthettek.
Aznap a kátésokkal a diakóniáról beszélgettünk, s hogy érthető legyen, hogy mit jelent a Bibliának az a mondata: „a hit cselekedetek nélkül halott”, szeretetünk jeléül becsomagoltuk a dobozokat, megtöltöttük a már összegyűlt ajándékokkal, s ezzel is 12 doboznyi ajándékkal lett több. Késő estig érkeztek a csomagok, mígnem összesen 108 cipődoboz sorakozott karácsonyi díszben. (Később még egy csomag érkezett, de azt is sikerült rendeltetési helyére juttatnunk.)
Másnap reggel bepakoltuk őket az autóba, és Komáromba, a kijelölt gyűjtőhelyre szállítottuk. Nagy volt az öröm és a meglepetés, hiszen csupán 50-re számítottak tőlünk. A következő napon az MTI munkatársai a Duna Televízió számára készítettek riportot, melyben én is megszólaltam. A Híradó, valamint a Kárpáti Krónika adásában sokan látták is. A mintegy 70 eurónyi pénzadományt pedig átutaltuk a diakóniai központ számlaszámára.
Nagy örömünk, hogy sokan (gyerekek és felnőttek, óvodások, iskolások, dolgozó szülők és nyugdíjasok egyaránt) jelét adták mások iránti szeretetüknek. Fogadja az Úr kedvesen szívük őszinte, irgalmas indulatát! A Bátorkeszi Református Egyházközség nevében köszönjük, hogy segítettek segíteni!
Czinke Tímea,
református lelkész
